Kedves Közönségünk!

Március huszonharmadika óta tíz videóüzenettel ajánlottam Önöknek egyet-egyet a Szegedi Szimfonikus Zenekarnak a világhálón megtalálható felvételei közül azért, hogy élő koncertek helyett legalább ebben a – korántsem teljes értékű – formában nyújtsunk zenei élményt. Természetesen a zenebarátok számára rengeteg felvétel áll rendelkezésre, ma már ingyenesen meghallgatható, akár le is tölthető, de úgy gondolom, hogy a valamilyen értelemben aktuális kompozíció, szerző vagy téma és a személyes ajánlás adhat némi többletet az interneten való barangoláshoz képest.

Nagycsütörtökön, nagypénteken, nagyszombaton és húsvét vasárnap kifejezetten e napok egyházi aktualitásához kapcsolódnak a küldött zenék, ezúttal csak hangban. Videóüzenetek helyett – összefüggésben e napok karakterével – nagypénteken és nagyszombaton írásban jelentkezem.

Nagypénteki, elmélyült meghallgatásra Rossini Stabat Materének egy tavalyi hangversenyünkön készült felvételét ajánlom. Fogadják szeretettel néhány gondolatomat a darabról. A zene hallgatása közben Sík Sándor fordításában olvashatják a (valószínűleg) Jacopone da Todi által írt szöveget.

1829 nyarán a párizsi élettől és a Tell Vilmos bemutatója körüli teendőktől megfáradt Gioachino Rossini, bár újabb előnyös megrendelése volt az Operától, hazatért Bolognába. A rövid pihenőnek szánt alkotói szünet több okból véglegessé vált: a sikerek csúcsára érkezett komponista életének hátralevő közel három évtizedében több operát nem írt. Ehhez a sajnálatos tényhez bizonyára nagyban hozzájárult az is, hogy amikor 1830-ban visszatért Párizsba, hogy munkához lásson, kedvezőtlenül megváltozott politikai viszonyokat és egészen más művészeti életet talált. Szerződését semmisnek nyilvánították (ezt évekig tartó pereskedés követte), és világsikerei ellenére anyagi problémái keletkeztek. Jelentős támogatói között volt Alexander Aguado, spanyol bankár, akivel 1831 nyarán madridi utazást is tett. Maga a király is nagy tisztelettel fogadta. Minden bizonnyal megtekintette az említett Almudena katedrális építkezését, ami még az előző évszázadban kezdődött, ám a székesegyház végül csak 1995-ben(!) készült el. Aguado barátja, Fernández Varela érsek és államminiszter ekkoriban kérte fel egy Stabat Mater komponálására. Párizsba való visszatérte után el is kezdte komponálni a művet, azonban egy elhúzódó betegség miatt nem fejezte be, és a felkérés teljesítését el akarta halasztani. Az érsek azonban ragaszkodott az eredeti határidőhöz. Rossini viszont hozzá akart jutni a honoráriumhoz, ezért titokban egy tanítványával, Giovanni Tadolinivel befejeztette a művet, és így küldte el megbízójának, aki 1833-ban Madridban – jóhiszeműen Rossini neve alatt – bemutatta.

Hogy ma mégsem ezt az ál-Rossini művet ismerjük, annak az az oka, hogy az 1837-ben elhunyt érsek örökösei a kéziratból pénzt akartak csinálni, meg akarták jelentetni, ráadásul egy párizsi kiadónál. Ez a kiadó, Rossini kiadójának konkurense, persze, kapva kapott az alkalmon. A kizárólagos kiadói jogok birtokosának Rossini őszintén elmondta, hogy a darab nagyrészt nem a sajátja, ezért szerinte nem is kellene az üggyel foglalkozni. Kiadója viszont azon a véleményen volt, hogy a jogsérelmet egyetlen módon lehet kivédeni, ha Rossini megírja a saját művéből hiányzó részeket, és így az új Rossini-mű megjelentetése piaci szempontból is érdektelenné teszi a konkurencia akcióját. Rossini akkoriban már régóta nem komponált, egészsége is jól szolgált, így végül nagy lelkesedéssel fogott munkához. Nemcsak kiegészítette a meglevő részeket, hanem a korábbiakat is átdolgozva 1841 nyarára megalkotta a ma ismert remekművet.

A darab keletkezéstörténete tehát kalandos és finoman szólva világias; mindez azonban értékeiből semmit sem von le. A szerző operáiból ismert erényeit, lefegyverző, olaszos dallamszövését az önmagában is expresszív, XIII. századi költemény igazi, mély vallásosságot kifejező zenei megfogalmazásának szolgálatába állította.

A művet a Szegedi Szimfonikus Zenekar és a Vaszy Viktor Kórus számos szegedi koncerten túl 2002-ben Madridban, a megrendelő Varela érsek dómtemplomában, a másfél évszázadon át épült Almudena székesegyházban is előadta.

Gyüdi Sándor

Ajánlott zene

ROSSINI: STABAT MATER

Jacopone da Todi (?) költeménye

No. 1 BEVEZETÉS (kórus, szólisták)

Áll a fájdalomnak anyja,

Kín az arcát könnybe vonja,

Úgy siratja szent Fiát.

No. 2 ÁRIA (tenor)

Gyász a lelkét meggyötörte,

Kín és bánat összetörte,

Tőrnek éle járta át.

Ó mi nagy volt ama drága

Szűzanya szomorúsága,

Egyszülött szent magzatán!

Mennyit sírt és hogy kesergett,

Látván azt a nagy keservet,

Azt a nagy kínt szent Fián.

No. 3 KETTŐS (szoprán, mezzoszoprán)

Ki ne sírna, melyik ember,

Hogyha ennyi gyötrelemben

Látja lankadozni őt?

Ki nem sírna Máriával,

Hogyha látja szent Fiával

Szenvedni a szent szülőt!

No. 4 ÁRIA (basszus)

Népét hogy megmossa szennytől,

Látta tenger gyötrelemtől

Roskadozni jézusát.

Látta édes egy szülöttét,

Halálos nagy elepedtét,

Látta, hogy halálra vált.

No. 5 KÓRUS ÉS RECITATIVO (basszus, kórus)

Szeretetnek szent kútfője,

Add, a fájdalomnak tőre

Járjon át a lelkemen.

Hogy szívemben lángra kelne

Krisztusomnak szent szerelme,

Segíts neki tetszenem.

No. 6 NÉGYES

Esdek, hogy szívembe véssed,

Szűzanyám, nagy szenvedésed

S az Átvertnek sebeit.

Gyermekednek, a sebzettnek,

Ki miattam szenvedett meg,

Osszam meg gyötrelmeit.

Add meg kérlek, hogy míg élek,

Együtt sírjak mindig véled

S azzal, ki a fán eped.

A keresztnél véled állni,

Gyászban veled eggyé válni:

Erre űz a szeretet.

Dicső szüze szent szüzeknek,

Hadd ízleljem kelyhedet meg:

Add nekem fájdalmaid.

No. 7 CAVATINA (mezzoszoprán)

Add tisztelnem, add viselnem,

S nem felednem: holt Szerelmem,

Krisztusomnak kínjait.

Sebeivel sebesítsen,

Szent mámorba részegítsen

Buzgó vérével Fiad.

No. 8 ÁRIA (szoprán, kórus)

Ki érted lángragyúltam, égek

Védj meg engem, drága Szűz te,

Ha az ítélet riad.

*Kereszt, őrizz meg,

Krisztus halála, óvj meg,

Kegyelem, oltalmazz meg.

No. 9 KÓRUS

S hogyha testem porba tér meg,

Lelkem akkor a nagy égnek

Dicsőségét lelje meg.

No. 10 FINALE (kórus)

Ámen, mindörökkön örökké.

Ámen.

 (Sík Sándor fordítása)

*E strófát nyersfordításban közöljük, mivel Sík Sándor átköltésében eltérő tartalmú változatban szerepel.