Hírek

Kedves Közönségünk!

Március huszonharmadika óta tíz videóüzenettel ajánlottam Önöknek egyet-egyet a Szegedi Szimfonikus Zenekarnak a világhálón megtalálható felvételei közül azért, hogy élő koncertek helyett legalább ebben a – korántsem teljes értékű – formában nyújtsunk zenei élményt. Természetesen a zenebarátok számára rengeteg felvétel áll rendelkezésre, ma már ingyenesen meghallgatható, akár le is tölthető, de úgy gondolom, hogy a valamilyen értelemben aktuális kompozíció, szerző vagy téma és a személyes ajánlás adhat némi többletet az interneten való barangoláshoz képest.

Nagycsütörtökön, nagypénteken, nagyszombaton és húsvét vasárnap kifejezetten e napok egyházi aktualitásához kapcsolódnak a küldött zenék, ezúttal csak hangban. Videóüzenetek helyett – összefüggésben e napok karakterével – nagypénteken és nagyszombaton írásban jelentkezem.

Nagyszombat estére, elmélyült meghallgatásra Johann Sebastian Bach 4-es számú, húsvéti kantátájának a Honvéd téri református templomban 2008. március 27-i hangversenyünkön készült felvételét ajánlom. Fogadják szeretettel néhány gondolatomat a darabról.

A lutheránus egyházi zene, ezen belül J. S. Bach munkássága sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett Krisztus szenvedésének és halálának művészi megfogalmazására, mint a feltámadás megjelenítésére, azaz a nagypéntekhez kapcsolódó alkotások (gondoljunk csak a passiókra) számban, terjedelemben, jelentőségben lényegesen meghaladják a húsvét vasárnapjára írottakét – legalábbis a ránk maradt művek tükrében.

A 4. számú kantáta Bach egyik legkorábbi ránk maradt alkotása a műfajban, 1707-ben vagy 1708-ban keletkezett. Az előző századi „per omnes versus” korálvariáció-formában íródott: egy bevezető zenekari tételt követően mind a hét versszakra egy-egy variációt tartalmaz, a középponti kórustételre nézve szimmetrikus elrendezésben:

kórus - duett - szóló - kórus - szóló - duett - kórus

Az alapul vett korált (Christ lag in Todes Banden…) Luther 1525-ben írta a „Victimae paschali laudes…” kezdetű húsvéti sequentia szabad átköltésével. Minden tételben ennek variációit halljuk, tehát ebből a műből teljesen hiányoznak a későbbi, elsősorban Neumeister 1714-es „reformjai” után jellemző tételtípusok, a hangszeres concerto-típusú tételek, a recitativók és a da capo áriák. Maga a korál eredeti, egyszerűen négy szólamra harmonizált formájában nem a mai szemmel logikus helyen, a darab elején található (először a téma, majd a variációi); ennek bizonyára az az oka, hogy hallgatóságának mindennapos használatában volt ez a dallam, éppen ezekkel a strófákkal, tehát számukra nem volt szükséges bemutatni. A szerző célja inkább az lehetett, hogy a darab végének hatását fokozza – a műfaj keretein belül finálét teremtsen – azzal, hogy a közönség az utolsó tételben teljes mértékben azonosul az előadókkal, akár énekelhetné is a sajátjaként ismert zenei anyagot. A darab hangszerelése igen mértéktartó: ötszólamú vonóskar, melyben a gordonka és a nagybőgő szólama azonos (és hozzájuk kapcsolódik a billentyűs hangszer), mellettük két hegedű és – a korai Bach-művekben gyakori módon – két brácsa szólam található.

A szöveg tehát egy „közönséges” népének, a zenei invenciót „megköti” az alapul vett koráldallam, a választott forma és a hangszerelés takarékossága. A szerző zsenialitása éppen abban mutatkozik meg, hogy az általa választott, szándékosan leszűkített lehetőségekkel élve hozza létre nagyszerű művét, melyben a motetta, a duett és trió formáiban az imitáció és az ellenpont különféle alkalmazásaival hihetetlenül változatos a téma folyamatos megtartása révén formailag mégis nagyon zárt kompozíció. A változatos eszközök kiválasztásának alapja mindig a szöveg: a kantáta barokk szövegmegjelenítés virtuóz remeke. Ennek részletes elemzése helyett – a zene hallgatása közben – alább olvasható Vietórisz József magyar fordítása.

Gyüdi Sándor

Ajánlott zene

Kórus

Krisztusunk feláldoztatott

Váltságára bűneinknek,

De harmadnap feltámadott,

Megszerezte életünket.

Ezért szívből vigadjunk,

Istenünknek hálát adjunk,

Zengedezzünk: Halleluja,

Halleluja!

Duett (szoprán, alt)

Nem volt olyan emberfia,

Ki erőt vett a halálon:

Bűnért kellett meghalnia

Mindenkinek a világon;

Rabjaivá így lettünk,

Hatalma így nőtt felettünk,

De megtörte Isten Fia!

Halleluja!

Ária (tenor)

Jézus Krisztus értünk jött le

Készségesen Atyjától,

Minden bűnünk eltörlötte

És megmentett a haláltól;

Rajt győzelmet aratott,

Csak árnyéka maradhatott,

Fullánkja nem árthat újra!

Halleluja!

Kórus

Csodás harc volt ez, hatalmas,

Élet s halál állott szemben,

Az élet lőn diadalmas

E végzetes küzdelemben;

Egyik halál elnyelte

A másikat s az szégyellte,

Hogy ide kellett jutnia.

Halleluja!

Ária (basszus)

Húsvétunknak szent Báránya

Jött le értünk az egekből,

S magát lelkünk jóvoltára

Adta igaz szeretetből;

Ajtónkat a vérével

Festé meg, és így nem ér el

Bennünket a vész angyala.

Halleluja!

Duett (szoprán, tenor)

Szent örömmel ünnepeljünk,

Jézusunknak hálát adva:

Krisztus a Fejedelmünk,

Igazságunk fényes napja;

Ránk sugárzó kegyelme

Bevilágít a szívekbe,

S eloszlik az éj borúja.

Halleluja!

Kórus

Ünnepeljünk szent hitünknek

Kovásztalan kenyerével

Régi kovászt szüntessük meg

Kegyelmének igéjével!

Krisztus magát áldozza,

Hogy lelkünket elhalmozza;

Hitünk legfőbb táplálója:

Halleluja!